Gazdasági Monitor

 

Július 15-től lépett érvénybe a romániai lakások kötelező biztosítását előíró törvény, mely 8,3 millió lakástulajdonostól követeli meg lakásának biztosítását az elkövetkező fél éven belül.[i] 2011. január 15-e után az illetékes önkormányzatok 100 és 500 lej közötti büntetést róhatnak ki a mulasztókra, azonban a lakosság jelentős része nincs megfelelően tájékoztatva, nincs pontosan tisztában a részletekkel.

A kötelező lakásbiztosítást 13 biztosítótársaságnál lehet megkötni (Groupama, Astra, Uniqa, Generali, Ardaf, Euroins, Carpatica Asig, Grawe, Credit Europe, ABC, Certasig, City és Platinum), melyek egy PAID nevű „szövetséget” alkotva egységes, standard feltételeket kínálnak.[ii] A biztosítási szerződések ára egy évre 10 vagy 20 euró (a lakások kétharmada esetén) a házat alkotó építőanyag függvényében, és három kártípust fedeznek, földrengést, földcsuszamlást és árvizet, valamint 10.000, illetve 20.000 eurós maximális kártérítést biztosítanak. Azon ügyfelek, akik nagyobb összeg vagy egyéb káresemény fedezését is igényelnék emellett, fakultatív biztosítást is köthetnek, de egy fakultatív biztosítás nem váltja ki a kötelezőt, azt mindenképpen meg kell kötni. Aki már rendelkezik fakultatív biztosítással, a kötelező megkötésével várhat annak lejártáig, de akkor mindenképpen muszáj megkötnie, még akkor is, ha a fakultatívat meghosszabbítaná. A biztosítást a résztvevő vállalatoknál és azok ügynökeinél egy személyazonossági igazolvánnyal meg lehet kötni.

Egyes hangok szerint ez a biztosítási forma csak egy plusz adónem, a felelős emberek egyébként is biztosítják értékeiket azon károk ellen, amelyeket elszenvedhetnek. A kötelező biztosítást ugyanakkor ezen felül is fizetni kell olyan esetben is akár, amikor az illető tömbházlakásban lakik sík terepen, messze minden árterülettől, tehát a fedezett károk egyike sem jelent számára veszélyt, így pedig a felelőtlenül árterületre építkezőket segíti a befizetéseivel, illetve kisegíti a költségvetést és azokat a döntéshozókat, akik – noha a források el voltak különítve erre – nem építtették ki a szükséges védőgátakat, medreket. Ezen kérdések alapos megvitatása szükségszerű, remélhetően szóba kerül a közeljövőben, ugyanakkor nem elhanyagolható az a tény, hogy számos fejlett országban létezik hasonló szabályozás, Törökország, Spanyolország, Franciaország, az Egyesült Királyság, Dánia, Svájc, Izland, Japán, Új-Zéland stb. már régóta sikerrel alkalmazza a kötelező lakásbiztosításra vonatkozó hasonló törvényt. Ez pedig azt mutatja, hogy van alapja és jövője az elképzelésnek, az ország és lakossága érdekét egészében véve mindenképpen.

Jelenleg az optimista becslések szerint is csak minden tizedik lakáson van érvényes, az épület reális értékét fedő biztosítás, ez pedig a nyári árvizek pusztítását elnézve igencsak megviseli – az amúgyis a Valutaalap hiteleire szoruló – költségvetést (az elmúlt hetekben történő áradások a GDP 0,6%-át, megközelítőleg 500 millió eurót emésztettek fel[iii]). A lakások biztosítása ugyanakkor nem csupán ennek orvoslásával hozna eredményt, hanem a részt vevő biztosítótársaságoknak is előnyös. A 8,3 millió biztosítási szerződés 150 millió euró körüli bevételt jelentene számukra, emellett pedig hatalmas lehetőséget, hogy ezzel együtt más biztosítási termékeket is ajánlhassanak, kapcsolhassanak. A befizetett biztosítási díjak 10%-át már befizetéskor visszatartják jutalékként mint tiszta nyereség, valamint – a lebonyolítást megkönnyítendő – a kötelező magányugdíj-rendszerhez hasonló ügynökhálózatot építenek ki, munkalehetőséghez juttatva többszáz embert.

Mégis – hogy a felütéshez is visszakanyarodjunk – a biztosítótársaságok elemzői szerint a következő félévben csak az érintettek 10%[iv]-20%[v]-a fog biztosítást kötni, az önkormányzatok pedig várhatóan kevés esetben szabnak ki majd büntetést, jobbnak látván nem tesztelni a szavazóik tűrőképességét, így a bevezetés biztosan lassabb lesz a tervezettnél.

 

---